Az én bizalmam, a Te bizalmad

Az én bizalmam, a Te bizalmad. A kezedbe adtam, különösen ritka, törékeny kincsként, ezért óvatosan kezeld, ne érj hozzá durván, ne add át avatatlan kezekbe, főleg ne dobd el. Ne játszd el szerencsejátékon, ne rakd fel tétnek és ne köss rá fogadást.

A bizalmat, amit kaptál sokáig én magam szorítottam félve, vigyázva, mert azt hittem, már csak én vigyázhatok rá, én őrizhetem. Úgy gondoltam, életemet magam dekorálom szépre, tőlem borul majd virágba, a bizalmat én tartom magasra és átviszem bármilyen háborgó folyón.

Én vigyáztam, én ápoltam, a bizalmat magamnak szavaztam, akkor is, amikor ültem vacogva kórházak folyosóján és bolyongtam cipő nélkül, egyedül eltévedve utak szélén. A bizalom saját magamban mindvégig ott volt, átfogtam mindkét kezemmel, úgy tartottam, mert erőtlen voltam és olyan könnyen elejthettem volna. Hozzám nőtt az évek során, mint valamiféle tartozék, életműködéshez nélkülözhetetlen, alapvető eszköz.

A bizalmat nem lehet kierőszakolni. Voltak, jöttek, akik egyre közelebb és közelebb ültek, képtelenek voltak várni, mint akik azt hiszik megszelídíteni gyorsított eljárással is lehet, kikerülve alapvetően fontos állomásokat, fázisokat, amelyek nélkül én lélektelen báb leszek, ők pedig ugyanazok maradnak, akik voltak. A bizalom ott maradt a kezemben érintetlenül, nem adtam át nekik selyemszalaggal átkötve, ez volt a döntésem.

Nem mondta neked senki, hogy hétezer percet vakon, ismeretlenül lebegj velem, mielőtt ténylegesen a szemem beszédes tükrébe nézel. Senki nem mellékelt használati és kezelési útmutatót, nem magyarázta el folyamatábrával az utat a bizalom elnyeréséig. Nem adott a kezedbe térképet, hogyan kell eljutni a szakadék széléig, hogy leszakítsd nekem a Szerelem virágát. Nem siettettél semmit, nem ültél percről percre közelebb, nem akartad erővel kicsavarni a kezemből a féltve őrzött bizalmat. Nem akartál belefojtani a saját tested illatába akkor, amikor még el sem döntöttem, szeretni fogom e, hanem időt hagytál, felkészülési időt a lelkemnek, hogy ünneplőbe öltöztethessem a fogadásodra, és így mindent, ami körülvesz engem.

Nem érdekelt Téged, mennyi időbe telik majd, csak ott akartál lenni velem. Volt, hogy nem engedtelek közelebb ülni, és volt, hogy messzire zavartalak. Akkor Te örökkévalóságnyi időt vártál a szívem előszobájában, álltál és nem mozdultál, én nem engedtelek beljebb. Amikor már egészen közel ültél, egyre csak lelkem fájdalmát gyógyítottad vagy rémálmoktól átizzadt testemet ölelted az éjszaka közepén.

Nem lazítottál ujjaim szorításán, megvártad, amíg én adom át neked. Nem kellett selyempapírba csomagolni, vagy masnival átkötni. Egy hétköznap reggelen adtam át neked a bizalmat, nem volt felhajtás. Talán észre sem vetted, csak azt, hogy valami megváltozott. Addig tart a szerelmünk, ameddig vigyázol arra, amit félve rád bíztam. Az én bizalmam a Te bizalmad lett. Fontos személy lettél, a bizalom egyetlen őrzője és vigyázója.

Vigyázz, különösen törékeny. Szorítsd erősen.