Készen állsz

Felépítetted magad, készen állsz. Múltad szelektálva, zsákokba rendezve, örökre lezárva. Nem nyitod már fel őket, nem veszel a kezedbe egyetlen darabot sem. Nem szagolsz beléjük, nem temeted bele az arcod, nem hívsz elő emlékeket, nem vágysz vissza. Lesz idő, amikor nehezedre esik majd visszaidézni a vonásait. A hangja tónusára sem emlékszel majd, a kedvenc szófordulataira sem, a mozdulatai elhalványodnak, a keze érintését sem idézed vissza már. Az emlékezés erdejében egyre távolodsz, már nem nézel vissza. Nem akarod látni, ahogy elmosódnak alakjának körvonalai, már nem vagy kíváncsi rá. Új életet építesz, új díszletekkel, minőségi, értékes, szépséges darabokkal körülvéve magad.

A nőt, aki most a tükörből visszanéz rád, apránként építetted újjá. Már régóta hallod a sürgető hangot, indulnod kellene. De akit saját romjaidból felépíteni készültél, még nem állt készen. Nem, nem időhúzás volt ez. Tökéletest akartál, egy megacélosodott lelkűt, egy gyötrelmeknek ellenállót. Lelked felülete már egy lecsiszolt, tiszta tábla. Új emlékek, érintések, szerelmek befogadására képes. Eltakarítottad mindazt, ami a helyet foglalta. Új életed új tárhelyet biztosít.

Most már tudod, merre indulj el. Kiverekedted magad az emlékezés erdejéből, múltad indái fojtogatva, fullasztó akadályként tekeredtek rád, visszavetve téged abban, hogy végre kijuss onnan és elérjen megnyugvás állandó, régen várt állapota. Már tudod, mire nincs szükséged. Ott vannak mind, kihajítva és bezárva a múlt zsákjaiban, szájukat szorosan lezártad, hogy mint ártó, jelenedre rátelepedő, energiaelszívó szellemek, ki ne szabaduljanak. Életed színpadán sorra vonulnak fel az új szereplők, a nézőtéren ülve figyeled őket, már átlátsz a hamis mosolyálarcon, nem tud átejteni, becsapni egyetlen sokáig begyakorolt mozdulat sem. A hangjuk tónusából felismered a hazugság álságos árnyalatait.

Megtanultál felemelt fővel nemet mondani és elsétálni. Önmagadat adod, boldogan és tudatosan különbözöl, büszke vagy erre. Nem akarsz megfelelni senkinek sem. Sziklaszilárdan hiszel az új nőben, akivé formáltad magad. Egy fárasztó és kitartó munka eredménye vagy. Megtanultad, hogy vannak arcok, akik nem érik meg a fáradtságot, és jobb, ha azonnal feledésbe merülnek, törlésre kerülnek. Megtanultad, hogy a tárgyak, csak tárgyak, nem kell ragaszkodnunk hozzájuk, és azt is, ha a múlt tárgyait a jelenbe cipeled, azoknak pusztító ereje van.

Nem fekszel oda lélektelen gyönyörkeresők lábai elé, nem hódolsz be, nem teszel a kedvükre, hogy aztán újra kiürült lélekkel, magányosan menj tovább. Nem engeded a közeledbe az ártó, negatív energiájú emberi lényeket, eleget szorították a torkodat.

Nem avatkozhatunk bele a gyógyulási folyamatokba, mindennek ideje van. A lélek felépülése időt vesz igénybe, nem siettethetjük. A lélek sebeinek gyógyítására fordított idő nem üresjárat.

A várakozás jótékony hatásait már életed új fejezetének kezdetén érezni fogod.