Színüket vesztett nők

Vannak életszakaszok, amikor egy nő hagyja, hogy életéből kivesszenek a színek. Ő maga is erőtlenné, színtelenné válik, mozdulatai lelassulnak, mert pontosan az veszett el, ami magára vonzhatná a tekinteteket. Lényét diszharmónia uralja, szándékosan megfakult, kikopott, fáradt, vagy sötét színekkel satírozza önmagát, az élénk, fénylő és ragyogó színskála palettát a fiókos szekrény mélyére rejti. Kivész belőle a nőiség vibráló energiája. Szeméből eltűnik a csillogás, szája egyetlen keserű vonallá húzódik, közelében az ember erőtlenné válik. Nem szándékos energiarablók ők, nem a mi energiánkkal próbálják saját szeretet akkumulátorukat feltölteni. Nem akarnak ránk kapcsolódni, nem kérnek a miénkből lelki-energiaitalt, hogy aztán üresen adják vissza a poharat. Nem energiavámpírok, nem tapadnak a nyakunkra. Ők a színüket vesztett, szomorú nők, akik azt hiszik, hogy férfi nélkül nem ragyoghatnak. Úgy vélik, ez valami kiemelt férfiúi funkció, a férfi feladata az állandó ragyogtatás, mintha csak egy lámpát kapcsolna fel odabent, legyen fény, világosság. A férfi nem kaphatja meg a huszonnégy órás ragyogtató címet, vagy valami hasonlót.Mert belefárad, fásult és érdektelen lesz. Majd magyarázkodni kezd, hebegni és habogni, mennie kell, mert várja a munka, nagy a felelősség a vállán. A ragyogtatás, a másik boldogságáért, testi és lelki komfortérzetéért való hatalmas felelősség pedig az ő erejét emészti, szívja el mohón. Kinek kell ez?  

A nők meg csak színüket vesztik egyre, és szomorúan arra várnak, hogy valaki egy varázspálca suhintással visszahozza a színeket megfakult életükbe. Úgy várják lelkük kitavaszodását, hogy közben elfelejtkeznek arról, hogy ők maguk rejtették a fiók mélyére az élénk színskála palettát. Vagy rosszabb esetben, el is felejtik, hogy hová tették, így sajnos egy idő után már nem is keresgélik. Megszünteti női oldalának a táplálását, elfelejtkezik az alapvető lélektáplálékokról, amik a feminin jegyeket éltetik, mozgatják, erősítik. Mintha előre megfontolt szándékkal elhanyagolná, éheztetné, figyelmen kívül hagyná, és meg sem hallaná női oldalának segélykiáltását, itt vagyok, figyelj rám. Éltess, tölts meg újra élettel, színekkel, vibráló, ösztöntő energiával. Egy férfi valóban képes ragyogtatni egy nőt, képes arra, hogy szemet csillogtasson, tekintetet fényesítsen, arcra pírt csempésszen, hogy színeket hozzon, még több színt. De fittyet hány rá, ha az lehajtott fejjel, színeit elveszítve, női energiáit éheztetve mutatkozik.

Ugyan már, királylány, elmegy majd melletted, mert nincs benned semmi, amitől időzhetne rajtad. Ő nem fog megállítani, nem fogja felemelni a fejed, nem fogja maga felé fordítani a szomorú tekinteted, nem fog eltűnődni, hogy mi okozhatta a szívtörést és kóros színevesztettséget nálad. Látják ők, hogy szép lehetnél. De körvonalaid elmosódnak, reménytelenül szürke és halvány vagy, nem ragyogsz ki a tömegből, nem éred meg a fáradtságot. A színeket választják, az életet, az éltető energiát, mert egyetlen férfi sem vállalja a fáradtságos karitatív munkát, aminek a végén kis mosolyt rajzolhat borús arcodra. Aki élettel, nevetéssel, színnel tölti meg napjaikat, akik nélkülük is ragyognak, őket választják majd. Kezdj el színezni. Ragyogj ki a tömegből, és taglózd le őt. Elsősorban magadnak ragyogj, önmagad miatt, keresd meg a színeket a fiók mélyén. Egy önmagával elégedett és magabiztos nő születésnapját ünnepled majd akkor.„A woman has the age she deserves”,  Coco Chanel egyik fontos leckéje ez volt. Minden nőnek olyan életkora ( külseje) van, amilyet megérdemel. Szeresd önmagad és foglalkozz a lelkeddel is minden nap. Önmagad iránti tiszteletből törődj magaddal. Végül fogadd el és érezd jól magad! Minden életkorban.