Különleges legyél

Az olcsó áru nem tartós használatra termett, senki nem tekint rá büszkén évek múltán is, nem mondogatja, igen, rá érdemes volt várni. Az egyedi darabokból csak néhány különleges példány van. Nem hivalkodnak a kirakatban, mégis elkápráztat a fényük, és a naponta arra sétáló férfi álmodozik, eljátszik a gondolattal, milyen is lenne, ha az övé volna. Aztán a napnál világosabban fogalmazódik meg benne, ő kell, a maga egyszerű ragyogásában, mert titokzatos bája elvarázsolja, tartózkodó szépsége beköltözik a tudatába, másra sem tud gondolni, csak arra, hogy megszerezze magának és végre közelről dédelgethesse. Hónapokat vár rá, de az örökkévalóságnak tűnik. Nap mint nap percekig áll ott sóvárogva, figyeli minden szögből, de az mindenhonnan nézve gyönyörű és különleges. Képzeleg róla, álmokat sző, életszerepeket talál ki számára, szituációkba helyezi, csak ők ketten szerepelnek benne, és ő mindannyiszor óvja a nehezen megtalált szépséget. A jövő nélküle már nem létezik, a betege lett,  példa nélküli különlegességének a rabja. Teljes egészében a magáénak érzi, és egyben kimondhatatlanul fáj a hiánya. Ez a darab nem cserélhető fel semmi mással. Egyetlen alkatrésze, egyetlen porcikája sem helyettesíthető az olcsó tömegáruval. Amikor sóvárgása és iránta érzett vad vágya fizikai fájdalommá korbácsolódik, akkor hazaviheti, végre az övé lehet.

A  jó dolgok azokhoz érkeznek el, akik várnak. Akik képesek addig dédelgetni egy álmot, amíg fizikai fájdalmat nem okoz a hiányérzet. Akik addig sóvárognak, vágynak, szövik az álmaikat, míg végül ténylegesen nem tarthatják a kezükben kincsüket. Gondolatban már réges-régen a szívükhöz szorították őt. Magukénak érezték, otthonukba engedték, hogy ott vigyázhassák a szépségét. Igazán különlegessé a találkozást a várakozás tette. Az olcsó áruért sok szomorú és magányos férfi áll sorba. Egyszer használatos árut keresnek, amivel csillapíthatják lelkük kínzó éhségét. Még válogatniuk sem kell, hiszen minden áru szinte ugyanúgy néz ki, meg sem kell őket tapogatni, fel sem kell próbálni. Nem keresnek tartós, szemet gyönyörködtető darabot. Nem akarnak várni, olyan sürgető, az elhagyatottság, égeti a lelküket. Itt csak az első használatig kell szemet gyönyörködtetni, utána úgyis elvész az érdeklődés, az olcsó áruról mindig kiderül, silány minőség, hitvány utánzat, csapnivaló bóvli. Az olcsó áru köré tekeredik, az arcába tolja magát, meg sem várja, hogy rátekintsen, vagy megtalálja a szemével. Erőszakkal fordítja maga felé a férfitekintetet. Harsány hivalkodással kínálja magát, még meg sem érlelődött benned az elhatározás, ő már eldöntötte helyette. Nem hagy választási lehetőséget, a várakozás, téblábolás itt nem megengedett. Itt azonnali döntés kell és gyors használatbavétel. A távozás után nincs reklamáció, de senki nem forgat ilyesmit a fejében. Az olcsó árutól soha ne várj sokat. Nem is igényli már a gondos odafigyelést. Dédelgetni, hosszú távon számolni vele egyenesen tilos. Dobd el inkább és vegyél egy másikat.

Minden önbecsülését vesztett nőnek vissza kellene mennie az időben, hogy megkeresse régi önmagát. Az olcsóság előtt nem véletlenül tülekednek és hajtanak fejet a társtalanság szomorú szolgái. Hiszen gyorsan ható, tüneti kezelést kaphatnak magányukra és kiüresedett életükre. Néhány férfi azonban az önmaga értékeivel tisztában lévő, valódi ragyogás kirakata előtt álldogál. Ott vannak ők, akiket megláttak és felfedeztek, akikre vágynak. Akiket haza akarnak vinni, hogy vigyázhassanak rájuk. Akikbe beleszerettek, akikről fantáziálnak, akikkel hosszú távú terveik vannak. Akik pontosan tudják magukról, hogy mennyit érnek, és akikre megéri várni.