Energiarabló kapcsolatok

Vannak emberek, akiktől úgy kell elbúcsúznod, hogy vissza sem nézel a vállad fölött.

Nem akarod látni a pillantásukat, nem akarsz őrizni magadban egyetlen képet sem róluk. Nem akarsz emlékezni közösen megélt pillanatokra sem, alakja a közös fotókon elhalványul, üres, fehér folt marad a helyén. Ő nem él tovább a mindennapokban, nem él mozdulatokban, nincs jelen akkor, amikor rémálmod van, vagy amikor sírsz éjszaka. Nincs jelen új szerelmekben, nem él tovább illatokban, színekben és ízekben. Nem emlékeztet, nem irányít, és nem gyengít el. Már nem tudja elhitetni veled, hogy erőt meríthetsz belőle.

Szíveden hibajavítóval lefedted a nevét. A múlt könyvéből kitéptél minden egyes lapot, amin ő szerepelt. Mindent, ami rá emlékeztetett, a folyóba dobtad. Tiszta vagy. Védett vagy, védőöltözet nélkül. Szervezeted ellenanyagot termel, nincs hatással rád, nem hatol át szíved megerősített pajzsán. Szavai, melyekből bugyog, fröcsög szét a zölden rothadó méreg, már nem találnak el, erejüket vesztve pattannak le a letisztult, védett felületről. Vámpírajkai szomjasan szívnák nyakad kék ütőeréből a véredet. Szívná az energiádat, táplálkozna belőled. Véredényei üresen tátonganak, gyengül már, tőled várná az éltető energiadózist. Már nem adsz neki magadból. Nem táplálod önzetlenül, nem hagyod, hogy keselyűként a testedből egyen mohón, míg végül csontnyi halom nem marad belőled. A tested erős és egészséges. Sejtjeid megújultak, levedletted régi elhasznált, sebhelyekkel teli bőröd.

Nem kell ránézned, beszélned vele, nem kell köszönnöd neki. Vele minden egyes emberi megnyilvánulás értelmetlen és fölösleges időtöltés. Nem kell meghallgatnod, utasítsd el, rázd le, sétálj el. Célja nem más, mint a vérszívás. Éveken át táplálkozott belőled, most értetlenül áll, egyre éhesebb, ne könyörülj rajta. Mert újra csak kifosztva, megalázva, megverve, ellopott lélekkel fogsz feküdni a földön, halványan látod majd csak, ahogy átlép rajtad. Ha újra lemerült nyomorult lelke akkumulátora, majd újra jön, újra kifoszt, leszív, leönt a mérgével.

Tiszta vagy. Védett vagy. Már nincs hatással rád. Felsorakoztat majd számos fájdalomforrást, hozza a szájában egymás után, ledobja azokat a lábad elé, és sátáni vigyorral nézi, hogyan hatolnak a szívedbe, hogyan csalnak könnyet a szemedbe, hogyan veszted el az önuralmad. Hogyan változik meg hangod tónusa, hogyan inogsz meg. Nem hagyhatod, hogy ez megtörténjen. Már ennyi is elég romlott, nyomorúságos lelkének, hogy éhsége csillapodjon.

Ne tápláld. Ha Te halálra éhezteted, végül más testekből szívja majd az energiát. Más lelkeket mérgez majd. Mások nyakára szorítja vámpírajkait.

Közelsége, jelenléte mérgezi az életedet. Ne beszélj vele, ne köszönj neki, ne engedd a közeledbe. Égesd el az emlékeidet. Felejtsd el a nevét.

Vannak emberek, akiktől saját lelki egészségünk érdekében óvakodnunk kell. Lehet bármilyen beteljesületlen karmikus feladatuk velünk, nem hagyhatjuk, hogy lelkünket lassan ölő méreggel gyilkolják. Ezek az emberek ösztönös, elmés romlottsággal tudják, hogyan roncsolják, zúzzák, tépjék lelkünk húrjait. A szenteltvíz nem használ. Te is kellesz a lelki elvonókúrához.

Sétálj el. És vissza se nézz a vállad fölött.