Legyetek igazi gyöngyhalászok. Vegyétek észre a valódi női ragyogást és különböztessétek meg a hamis imitációktól. Persze mindig lesz köztetek, aki képtelen lesz erre, mert az álságos hamis csillogás mindig elveszi az eszét, főleg ha az a derékszíj alatti területre koncentrálódik erőteljesen. Néha kapargassátok meg a felszínt és csodálkozzatok rá, mi minden rejlik alatta. A hamis utánzatokról hamar kiderül majd, csak az életet keserítik meg, pókhálócsapdájukból viszontagságos úton, legtöbbször fájdalmak árán menekülhettek. Ne szégyelljétek az érzéseiteket kimutatni. Tévesen hiszitek, hogy hosszú távon jól érezzük magunkat a rosszfiú társaságában, nem szeretjük a ridegtartást, szenvedünk, fázunk, magányosak vagyunk benne. Ha már elköteleződtünk, a biztonságot keressük, ölelő, szerető védelmet nyújtó karotok biztonságát, mert csak így funkcionálhatunk tökéletesen női szerepünkben.
Nem érdekel, hogy a Marsról, vagy valamilyen távoli galaxisból jöttetek. Nem kódot akarunk fejteni, ha veletek beszélgetünk, világos, egyértelmű beszédet szeretnénk hallani tőletek. Nem akarjuk női magazinok ismeretterjesztő cikkeit böngészni álmélkodva, első kézből akarunk hallani mindent, szemünkbe nézve és értelmesen elmondva. Mert ahogy ti nem, úgy mi sem vagyunk gondolatolvasók, női ösztöneink sem működnek mindig annyira bravúrosan. A magába hulló, szótlan férfi eltaszít és bizonytalanná tesz, a durcás és a hisztist változatot egyenesen tiltólistára tesszük. Ne játszatok csendkirályt, mindig meg fogjuk törni a csendet, mert nem bírjuk elviselni, ha így büntettek minket. Mert lételemünk a kommunikáció, a sérelmeink felétek tárása, e nélkül nem létezünk. Számos vérre menő konfliktust megakadályozhattok, ha befordulás helyett beszéltek hozzánk. Már ezért hálásak leszünk. Egyúttal szeretnénk, ha nem éreznétek nyűgnek a tényt, emocionális lények vagyunk. Ebből kifolyólag, döntéseink meghozatalában, sok esetben a szív diadalmaskodik az ész fölött. Számotokra ez érthetetlen? Nem baj, meddő próbálkozás, hogy értsetek minket. Érezzetek. Egy nagyfokú empátiával és érzelmi intelligenciával rendelkező érzékeny férfi számunkra főnyeremény, mert ha egyszer elkaptuk, el sem engedjük. A többieket fafej, és más erősebb obszcén címkékkel ragasztgatjuk tele, ha valamelyik nőtársunk kifogott egy ilyet és közös életre ítéltetett vele, őszintén együtt érzünk vele. Mást nem tehetünk.
Az otthonunk legyen erődítmény, az ágyunk puha-meleg fészek, az asztalunk okos, évődő, szerelmes beszélgetések helyszíne. Mutassátok nekünk, amit éreztek, mondjátok is ki, mert kell a parázsként izzó tekintet, az elfúló lélegzet. És kell a simító kéz, egyetlen is elég, hogy tudatosítsátok bennünk, figyeltek ránk, nem fojtjátok belénk a szót, ezerszer is meghallgatjátok a minket ért sérelmeket, fájdalmakat. Segítsetek összeilleszteni múltunk szétszéledt darabjait, veletek a helyére kerülhet minden. Ha mégsem, többé nem törődünk vele, elengedjük. Szeressétek minden arcunkat. A sminkben ragyogót, és az alapozó biztonságos védelme alatt rejtőzködőt, az igazit, a reggeli fényben bátortalanul ébredezőt. Bátorítsatok, túl késő drágám, már beléd szerettem, és hasonló csacska mondatokkal. Vetkőztessetek, hadd legyen bátorságunk megmutatni, milyen gyönyörűek vagyunk. Néhányunk önbizalma olyan törékeny, akár egy vékony porcelán, mert egyetlen szó, és mi máris elveszíteni készülünk azt, ne engedjétek, ne hagyjátok. Ha lefejtettétek rólunk ruháinkkal együtt lelkünk összes rétegét, végignéztétek múltunk filmjét, megismerkedtetek a szereplőkkel, velünk együtt sírtatok és nevettetek és változtatni akartok a múlt történésein, akkor váltok életünk részeivé. Benne lesztek a családi csomagban, az élet veletek zajlik tovább. És nélkületek nem is teljes.
Mit akarunk mi nők? Férfit. Nekünk valót, ránk vigyázót, gondoskodót. Szeretőt, becézőt, felkorbácsolót, megnyugtatót. Beszéddel gyógyítót és biztonságos fészket építőt. Ezt soha le nem rombolót. Gúzsba kötőt és lazítót. Szabadon engedőt és soha el nem eresztőt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: