Az összeköltözés nem fizikai vagy szellemi megmérettetés, nem kell spirituálisan vagy mentálisan felkészülni rá. Nem kell edzeni, nem kell naplót írni, nem kell centit sem vágni a nagy eseményig. Talán mindannyiunknak van egy groteszk verziója e témára, többször eszünkbe jut, nevethetnékünk támad. Ott áll az álomférfi az ajtóban óriás bőröndökkel, egy kutyával egy kanárival, kedvenc autósújságaival és egy komplett játékkonzollal. Legszívesebben visszatekernénk a filmet és megkönnyebbülve figyelnénk ahogy gyorsított felvételben visszafelé igyekszik le a lépcsőn, egyenesen vissza oda, ahol reggel felmálházta mindezt. Szingli énünk sikoltva fogja be a fülét. Pedig az összeköltözésen mindenki túlesik egyszer. Azok az együtt élő párok, akik ma boldog harmóniában vasárnap délig ágyban maradnak, mind részesei voltak e beavatási szertartásnak, ők azok a szerencsések, akik ma nappali fényben látva egymást, ugyanazt az embert látják, akibe beleszerettek és vakmerőn eldöntötték, együtt akarnak élni.
Nappali fényben látom meg a másik igazi arcát. Ha az összeköltözés tövisbokros ösvényére lépek, a társam arca mindig premier plánban lesz látható, közelképet kapok minden egyes arckifejezéséről, hangulatáról, hisztijéről. A heti két három randi misztériuma már a múlté. Nem érzem az illatát a párnán, nem temetem bele az arcom, micsoda csapás, két napig nem látom majd. Az igazat megvallva, jó dolog őt várni, jó dolog ünneplőbe öltöztetni a szívemet. De remek dolog délig nem felöltözni, és az asztalra felrakva a lábam, lábkörmöket pipacspirosra lakkozni. Ez is szükséges, megtanulni egyedül lenni, saját társaságunkat élvezni, és talán néhányunk ezért tart az összeköltözéstől, mert azt hisszük, el kell búcsúztatnunk, valamit, ami régen szép volt, és sírva állunk boldog szingliségünk frissen hantolt sírjánál. Nehezen megy a búcsúzás, megrögzött régi szokásaink minduntalan adják alánk lovat, hergelnek az összeköltözés egyébként teljesen hétköznapi és legkézenfekvőbb gondolata ellen.
Mi, akik végzetes státuszbeli változásnak, megbillogzásnak vagy valamilyen misztikus beavatásnak éljük meg az összeköltözést, hogyan találjuk meg akkor az egyensúlyt? Az egyensúlyt, ami mindig harmóniát, szeretetet, szerelmet és okos konfliktuskezelést hoz? Az összeköltözés nem parázson járás, és nem ünnepélyes szinglibúcsúztató. A mindennapokban való igaz, nappali fényben látszom majd. Reggel gyűrött leszek, színtelen, ráadásul az is kiderül majd, kontaktlencsém van. Sok minden kiderül még, rólam is, róla is. Az is például, hogy én bagoly, ő meg pacsirta típus, nem szokott reggelizni, délig csak gyümölcsöt eszik, allergiás minden tavasszal, horkol, vagy agyamra menő függőségei vannak. Csodák csodája, ezek valóban csak apró porszemek a gépezetben, mert az egymás iránt érzett szerelmünk és az életerős, biztonságos kötődés ezt mind felülírja. Készíthetek én listát a szerelmem mellett és ellen is, mellette fog szavazni a szívem méghozzá maximális pontszámmal, ez nem is kérdés. Nem tűzön járás, maratoni futás vagy átalakító műtét ez. Nem kell meghalt szingliségemre rögöt vagy vörös rózsát dobnom. Új fejezet kezdődik, amelyben nem vagyok egyedül. Valaki gondol rám és gondoskodik rólam. Valaki észben tartja a számlák befizetésének határidejét, elviszi az autót nyári abroncs cserére, kihívja a redőnyöst, megjavítja a zuhanyt, apróságokkal meglep, reggelit készít, amit már nem terveztem, mert időben nem fért volna bele. Valaki átölel éjjel ha rémálmom volt és felkel megnézni, mi az a fura zaj az előszobában. Rátaláltam elköteleződtem, nem vagyok egyedül többé, a szerelem és az összetartozás biztonságát élem meg. Nem ideális állapot ez? Tény, hogy valóban megváltoznak a mindennapjaink, le kell mondanunk egy-egy botrányosnak tűnő szokásunkról. Az összeköltözéssel azonban nem mossuk össze egyéniségünket a másikéval, semmi szükség rá, hiszen, pont ez tesz minket különlegessé, egyedivé.
Az összeköltözés minden fennkölt és prózai tartozékával együtt a legjobb módja a párkapcsolat egy magasabb szintre helyezésének, egymás megismerésének és a biztonságos kötődés létrejöttének. Mert mindenkinek szüksége van valakire, akit jobban szeret önmagánál.
Kommentek