Le a légyszemüveggel!

Ezresével tolják arcotokba a követendő trendet és lepukkant celebek roggyant mindennapjait.

Kezetek a Like gombon, lányok, ha lenne kedvelés számláló funkció, e-mailben kérnétek az aktuális állást. Ugyanúgy pózoltok, a telefont is ugyanúgy tartjátok a kezetekben, a kép jobbra dől vagy balra dől, tekerje ki mindenki a nyakát, ahogy tudja. Az utcán légyszemüveg és csuklón hordott designer táska imitáció. A hajatok ugyanúgy egyenesre szárítva, sűrű műszempillák rebegése alatt nincs nyílt tekintet. Csapnivalóan fantáziátlan a stylistotok. Babaarcú klónok lettetek, egy légyszemüveges, műbőrdzsekis klónhadsereg, egyen táncoslányok az utca színpadán. Könyörgöm, találjatok ki különös ismertetőjelet magatokon, mert mi, kívülállók, belétek zavarodunk.

Szerintetek, teljesen kihalt az egyedit, a szabálytalant, a speciálist, a páratlant, a kivételest kereső férfi? Kihalófélben van az, igaz. De még nem késő feléleszteni, egy hűha kellene neki, valami, amire felkapja a fejét. Mert most nincs miért homlokot ráncolnia, vagy még egyszer odanéznie. Miért? Mert pontosan olyan vagy, mint az a másik lány ott, aki szintén popcornért áll sorba.

Figyeljetek, férfiak. Vannak lányok, nők, akikre nem elég egyszer ránézni, hogy valóban észrevegyétek őket. Ránéztek egyszer és azt mondjátok, nini, ő nem egy klón. Nem állt be a sorba, nem hagyta magát sablonba passzírozni. Aztán másodjára már megcsillogtatja különös ismertetőjegyeit. Például azt, hogy ír, olvas és beszél. Ír, nem csak üzcsit klaviatúrán vagy érintőképernyőn. Néha gondolatokat ír le valódi tollal, valódi papírlapra. Beszél, választékosan, artikulálva, teljes egész mondatokban. És néha nem online olvas. Hanem valódi négydimenziós könyvet lapoz. Amikor megveszi beleszagol. Tudja, hogy az Anna Karenina nem egy ilyen könyv, amit egy orosz faszi írt.

Az ilyen nők képesek majd meglepni benneteket saját, önálló gondolatokkal. Észre sem fogjátok venni, hogy két órája ültök már a vacsoraasztalnál és még mindig nem fogytatok ki a témából.

Ezek a nők elképzelhető, hogy nem rendelkeznek homoszexuális cuki, legjobb baráttal. Bármennyire ciki, lehet, hogy még egy metroszexuálissal sem. Ellenben lehet, hogy gyerekkori barátnőjével még mindig összejárnak. Nem nyomják az életet yolo-ban, nem szívnak fel egy vagy több csíkot, hogy jobban érezzék magukat a partin, nem járnak swingerezni, chippendale fiúkra ámulni, nem topognak a nemzeti dohánybolt előtt nyitáskor, mert elfogyott otthon a cigi és anélkül meg nem lehet kávézni. Nem tetováltatnak sminket, műkörmeik még emberi méretekkel és jelleggel bírnak.

Az ilyen nők szülei lehet, hogy nem váltak el, hanem negyven éve élnek boldog házasságban. Előnnyel indultak az életben, ott a követendő példa számukra egy pozitív családmodell, ahol a nagymamát nem adták be az elfekvőbe, hanem haláláig szeretettel gondozták. Az ilyen nő hagyományos mégis egészségesebb nézeteket vall a családról és a házasságról. Nem élteti a szingliség intézményét hurráoptimizmussal, nem hangoztatja lépten nyomon, hogy egyszülős családot szeretne megvalósítani a jövőben, hiszen ő mindenre képes férfijelenlét nélkül, önellátó, önfenntartó, önmegvalósító, mindene megvan, egyedül farka nincsen. Minek is az? Ha mégis nagyon magányos lenne, összejön egy barátnőjével és lesz egyes szülő, meg kettes szülő, a gyerek meg miután közösségbe került, összezavarodva néz, most akkor melyikük anya és melyik apa? Összezavarodnak a nemi szerepek, amit igenis határozottan hangsúlyozni kellene, mert a gyerek felnőve majd egy kifacsarodott, megtébolyodott világba érkezik, legalább ő maradjon lelkileg egészséges.

Unalmas az ilyen nő? Aki különbözik a klónhadseregtől, ösztönösen tudja mi áll neki jól, sminkje és öltözéke egyedi, stílusa, egyénisége van. Okos a tekintete, nem rejti légyszemüveg mögé. Lehet, hogy nem designer táskát hord, vagy annak imitációját, hanem egy igényes bőrtáskát, de nem áll be a sorba. Hagyományos elveket vall, szereti a családját, valódi férjet és apát szeretne a gyermekeinek. Aki babanaplót ír, vacsorát főz és hűséges.

Nem, nem szülifeli vagy ősanya típus. Valami egészen más. Olyan, ami kiveszni készül a mindennapokból. A nő, aki az értéket képviseli.

Úgyhogy kapjátok elő a nagyítót, fiúk.

Kezdődhet az igazgyöngykeresés.