Szerintem, ne mondjuk el senkinek, hogy elvégeztük azt a boszitanfolyamot. Kezdő szintig jutottunk, várható volt, tudod mit, ne is haladjunk feljebb. Ugyanis nincs több színes gyertyám, kilenc szál rózsát sem tudok prezentálni. A férfid hajtincsét, amit a “házi mágiához” vágtál le, véletlenül belekotortad a reggeli maradékával együtt a szemetesbe. Na szép. Pedig nem semmi kihívás lehetett éjjel, álmában elcsenni a hajtincsét. Ne haragudj, drágám. Szerelmi kötéshez kell. Aludj vissza nyugodtan. Vissza is aludt, és reggelre szerencsére törlődtek az emlékei. Öt éve illeszkedtek, simultok egymáshoz, csiszoljátok egymást simára, szoros a kötelék. Eltelt sok karácsony és születésnap, egzotikus nyaralás és falusi turizmus együtt, a kék szív alakú bársonydobozkában eddig mégsem csillogott jegygyűrű. Valahogy úgy érzed, az ötödik év kritikus lesz, barátnőm. Mostanában kritikusan határon is vagy, mert legszívesebben a sarokba vágnád az ötödik pár gyöngyös fülbevalót. Valami rituálé kellene, hogy letérdeljen. Hogy megadja a módját. Miért félnek a férfiak a házasságtól, miért félnek megadni a módját? Ha kezedbe akad egy esküvői magazin, csöndesen realizálod, férjhez akarsz menni. Meg akarod szelídíteni azt a vad előtagot, hagyományt akarsz tisztelni, és örömet megosztani, szerelmet megpecsételni. Te már csak ilyen régimódi lány maradsz. Legalizálni dédelgetni akarod új státuszodat, hivatalos dokumentumod is legyen róla, képek sorakozzanak a kandallópárkányon, és a facebookon, emlékeztessenek a nagy elhatározás napjára és arra, hogy megadtátok a módját. Legális apát szeretnél a gyermekednek, nem csak biológiait. Ülsz a kanapén, végigsimítod a bőrhuzatot, már nem tudod megmondani, ki mennyit tett bele. Azt sem tudod, ki vette a mosogatógépet. Miért nem mondtad el a legelején, hogy neked fontos a házasság? Hogy te megadnád a módját? Fél év után kiderült, ki hogyan vajazza a pirítóst, hogyan issza a kávét, hogy nem is a szennyes tartóba dobja a szennyest, hanem mellé, hogy három ébresztőórára ébred csak fel reggel, ami öt perces szünetekkel szól. Nincs már meglepetés, ismered őt mint a tenyered, a tartalom és a forma is ugyanaz, csak más a neve. Akkor mondd, miért akarna esküvőt? Te ugyanúgy megmasszírozod a vállát egy fárasztó nap után, vacsorát is főzöl és vadházassági kötelezettségedet is örömmel, kérés nélkül teljesíted. Tudod, barátnőm, az elején szúrtad el. Mert ha tálcán kínálod magad és nem kommunikálsz, ő azt hiszi, neked így is jó. Ezért rakosgat évek óta jegygyűrű helyett fülbevalót szív alakú bársonydobozkákba. Annyira ismeri minden mozdulatod, bevésett téged a zsigereibe, a mindennapok része lettél, kiszámítható vagy. Ne legyél már ennyire magától értetődő és természetesen jelen lévő. Ki sem kell nyújtania a kezét, már ott vagy. Hogyan kérje meg a kezed, ha magadtól nyújtod oda? Nem is tud elvenni, ha már régen az övé vagy. Az igent is kimondtad már ezerszer, pedig fel sem tette még a kérdést, esélyt sem adsz neki arra, hogy megadja a módját. Ülsz a kanapén és az ultrahangképet simítod ujjaiddal. Közös gyermeketek első kilenchetes magzat fotója, még csak te láttad. Heteket vársz még, amíg végre el mered mondani. Kék masnival kötöd át, este az éjjeliszekrényre teszed, az ő oldalára. Gondolatban már elbúcsúztál a harangoktól, a fátyoltól, a fehér tulipáncsokortól. Elengedted, útjára bocsájtottad, mint vízen a papírhajót. Már csak babára koncentrálsz, semmi más nem érdekel, mert felbecsülhetetlen értékű ajándékot kaptál. Azért ez a faszi tud meglepetéseket okozni. Az volt az utolsó gondolatom, hogy könnybe lábadt szemmel megkéri a kezed azon az éjszakán, és ő mégis megtette. Egy kék bársonydobozka sáros nyomába sem ér ez a baba, valld be. Hiszek abban, hogy éppen az utolsó pillanatban választott ki magának téged. Ne mondd, hogy mindez a boszitanfolyam miatt történt, úgysem hiszem el. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: