Megbotlott a királylány…

… avagy egy munkahelyi baleset szövevényes meséje.

A Királylány szívén viselte országa sorsát. Elkötelezett odaadással és alázattal fordult nap, mint nap királylányos teendői felé. Alázatos munkájáért neki is járt pénzbeli juttatás, a Kincstár aranypénzben fizetett. Havonta érkezett rendszeres átutalás királyi bankszámlájára, amit ő eléggé jelképes összegnek érzett, tisztában volt vele, más országokban udvarhölgyek és társalkodónők kapnak ugyanennyit. A Királylány az aranypénz egy részéből mindig szépséges topánokat vásárolt. Magas sarkúakat, pántosakat, díszeseket és egyszerűbbeket, cipőimádó volt.

Egy napon szörnyűséges dolog történt. A Királylány gyönyörű topánjában a palota lépcsőjén lefelé indulva megbotlott és egy egész félemeletet zuhant, az udvari nép óriási rémületére. Összeszaladtak az emberek, hívták a doktort is, ám a Királylány kisvártatva letörölte az ijedtség és fájdalom könnyeit, segítséggel felállt, leporolta itáliai udvari tervezők által megálmodott ruháját és visszatért teendőihez. Az emberek nem győztek csodálkozni, de aztán elfogadták a tényt, a Királylány nem mindennapi teremtés.

Ahogy leszállt az este, a Királylány rettenetes fájdalmakról panaszkodott dadusának. Amikor feljött a hold, szegény már alig kapott levegőt és járni sem tudott. A dadus azonnal az udvari doktorért küldött, aki annyira igyekezett, hogy még az éjszakai bajuszkötőjét is elfelejtette levenni. A Királylánytól elnézést kért illetlen viselkedéséért, de meg kellett tapogatnia annak sérült bordáit. Nem telt sok időbe, máris diagnosztizálta a Királylány néhány bordájának repedését, illetve kerek térdkalácsának súlyos ficamát. A Királylányt mindennemű palotabeli munkától eltiltotta több hétre, és írásos igazolást adott arról a tényről, hogy ez munkahelyi balesetnek minősül.

A miniszterek sem voltak restek, jegyzőkönyvet vettek fel a Felség balesetéről. A Királylány ezt nehezményezte, hiszen mindez az ő távollétében történt, tarkítva olyan kifejezésekkel, mint megszédült és elsötétült előtte a világ. A Királylány való igaz, beszámolt szédülés érzésről, de már nem tudja megmondani, az udvari baleset előtt vagy után szédült –e pontosan.

Mert bizony a Királyi Kincstár úgy belekapaszkodott ebbe a megszédült szóba, mint a kutya a gumicsontba. El sem akarta engedni, csócsálta, rágta, tépte, majd végül kiköpte. Hivatalos lepecsételt iratban tette közzé: Ez nem munkahelyi baleset. Miért? Miért? Hát azért, mert nem külső hatás okozta. Hallottatok már ilyen sületlenséget?

„Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától, illetve a sérült közrehatásának mértékétől függetlenül.”

Akkor ez most nem az, kedves Királyi Kincstár? Miért csücsülsz  akkor a Királylány jogosan járó kétheti (!) munkabérén közel fél éve? Amennyit eddig kifizettetek papiruszra, tintára és postaköltségre levelezés címén, abból mindez lassan kitelt volna. Egy Királylány nem táppénzcsaló, ezt tessék megjegyezni. Mert repedt borda ide és kificamodott térdkalács oda, a mi hősnőnk hamar visszatért a betegágyból a palotába.

Jaj, jaj de belekapaszkodtatok ebbe a külső hatás kifejezésbe. Miért folyatjátok akkor, mint a csapból minden egyes munkavédelmi előadáson a fent idézett mondatot?

Elhiszem, hogy szűkös a Kincstár. De hogy ennyire?

(Nomen est omen. A Királylány nem más, mint e sorok írója.  A történet pedig a felháborító valóság szarkasztikus elétek tárása. Az első szótól az utolsóig igaz.)