Nem hívtál meg az esküvődre, én mégis elmentem. Néztelek, néztem a húgomat és már nem ismertem fel vonásaidban egykori énedet. Mintha a menyasszonyi ruhával új személyiséget kaptál volna. Maszkszerű volt a sminked, riadt a tekinteted, mintha tandemugrásra készültél volna. A neved is új lett, újdonsült férjed nem szerette volna, ha megtartod lánynevedet. Tudtam, éreztem, hogy észrevettél a tömegben, azt is tudom, odajöttél volna. Ennek a férfinek mindkét lánya idősebb nálad, az istenért. Volt egy megállapodás köztetek. Ő visszafizeti a diákhiteledet, Te pedig szórakoztatod őt, kedves vagy hozzá és bármikor a rendelkezésére állsz. Milyen könnyű betartani, gondoltad. Lelkes voltál, tele új tervekkel, de nem elég ötletgazdának lenni, magyaráztad hévvel, kell az anyagi és szóbeli támogató háttér.
Azt hiszem ott és akkor veszítettem el veled a kommunikációt. Már nem találtuk a hangot egymással. Nem hiszem, hogy boldog leszel vele, mert te nem vagy az a lány. A húgom nem olyan lány, akit egy majdnem negyven évvel idősebb férfi tesz majd boldoggá. Innentől kezdve támadó voltál velem. Dühös voltál, mert nem támogattalak érzelmileg. Dühös voltál, mert állandóan emlékeztettelek Apára, aki itt hagyott minket. Apa emléke még mindig egy fehér folt benned, és azóta nem mentél ki a sírjához, amióta meghalt, mert a szívedben gyászolod, tudom. De Apa elvesztése óta nem sírtál, akkor és azóta sem, egy könnyet sem ejtettél. Hogy bírsz el ekkora fájdalmat könnyek nélkül?
Egy életen át szórakoztatod majd a hiteled visszafizetése miatt? Micsoda ördögi üzlet ez. Vajon mit ígért még neked, hogy képes voltál a nevedet is eldobni érte? Később kiderült, nemcsak a nevedet dobtad el, mert a terveidet és az álmaidat is begyűrted egy palackba. Útjára engedted őket, mint reményteljes palackpostát, titokban remélted, valamikor újra rájuk találsz. Ez a férfi újratervezett téged, egy teljesen új egyéniséggé formált. Mindig is ott léteztél a fejében, de mint a szobrász, aprólékosan vett el belőled és adott hozzád, így lettél kész, így lettél a szemében tökéletes. My fair lady, mondhatta volna neked, ahányszor csak végignézett rajtad elégedetten. Tökéletes Higgins professzorrá vált ő, te pedig az ő virágáruslánya vagy. Csak nem beszélni tanít téged, hanem önmagadat végleg elveszíteni. Tudom kontrollra vágysz, anyagi és érzelmi biztonságra. És Apára… Megértelek. De ez a férfi itt abba is beleszól, hogy milyen színűre festesd a hajad. Dolgozni sem enged, csak néha a saját vállalkozásában, azt is otthon végzed.
A kristálypalota falain túl szép a világ. Tárcádban hitelkártyák, a márványasztalon slusszkulcs. Bármikor elmehetsz, a kalitka ajtaja nyitva. Te mégis ott gubbasztasz a sarokban fénytelen, élettelen tollakkal. Már nem akarsz visszamenni virágáruslánynak. Úgy érzed, egyáltalán semmire nem lennél képes egyedül. Fogalmad sincs a hétköznapi dolgokról, vattaszerű burkod jótékonyan megvéd, ne sérülj, ne karcolódj, szépséges szobor vagy. Ha dobozban szállítanának ez lenne ráírva, handle with care. Óvatosan kezeld. Mikor tér vissza ereidbe a keringés? Mikor lüktetsz, pulzálsz, lélegzel, úgy majd, mint régen? Mikor lesz forró a tested, mikor fogsz sírni? Néha megpróbálsz élni. Azokkal az emberekkel találkozol, akik barátaid voltak a múltban. Ám ő éjfél után érted küldi a sofőrt, mert ideje hazamenned. Már nincs kedved ölelni a ráncos testet, fiatal, életteli testre vágysz, olyanra, amilyen a tiéd volt valaha. Hozzáöregedtél. Az évek szürke, hamuszínű burkot vonnak az arcodra. Az istenverte diákhiteled miatt. Nem hiszem el.
Miért kell nekünk, nőknek a sok évvel idősebb, hatalommal bíró férfi? Lehet, hogy a diákhitel miatt. Aztán a biztonság miatt. A kristálypalota miatt. A hitelkártya miatt, és a slusszkulcs miatt a márványasztalon. Aztán a plasztikai műtétek miatt. A nyitott kalitka miatt. És hogy nem kell visszamennünk virágáruslánynak. Néhányunk ezért bármire képes.
De vagyunk néhányan, akik nem képesek erre egy életen át. Mi vagyunk azok, akik lekapcsolták magukat a gépről és saját akaratukból önállóan lélegeznek.
Szép teljesítmény. Valójában mindannyian erre törekszünk.
