Az önként éhezők kapcsolatban élnek, de önként elutasítanak minden testi érintkezést. Szexanorexiások. Önként éheztetik magukat, hónapokon éveken át. Aztán mielőtt végleg elpusztítanák a kapcsolatot, esznek pár falatot és a másiknak is dobnak belőle. Mindig pontosan annyit vesznek magukhoz a szexből, hogy a kapcsolat ne haljon el végleg. Aztán újra éhezés, éheztetés következik hosszú időn keresztül.
Az önként éhező sokszor más testi kontaktust sem visel el. Nehezen viseli az ölelést, a csókokat, a masszázs, mint a testi érintés és szeretetnyelv egyik legbeszédesebb kifejezésmódja egyenesen taszítja. Szeretettel átölel és megveregeti a vállad, de ezzel világosan tudtodra adja, ennyit képes adni, még nem jött el az etetés ideje. A szexanorexiással úgy osztod meg a hitvesi ágyat éveken keresztül, hogy láthatatlan határvonal épült köztetek. A határvonal nem léphető át, csak akkor, amikor az éhezés fáj, sajog, elviselhetetlen és életellenes.
A szexanorexiás az érzelmeit sem kommunikálja feléd. Bezárta a szívét, a kulcsot eldobta félúton feléd, amikor még képes lett volna teljes szívvel és testtel feléd fordulni. Elmulasztottad észrevenni a lelki gyötrődését, lefoglalt a költözés, az új munkahely keresése, a hiteltörlesztés, a tornyosuló sárgacsekk. Elkerülte a figyelmedet, hogy elindult feléd, de megállt félúton, kudarcba fulladt a próbálkozása.
Ekkor döntötte el, hogy önként éhező lesz, itt zárta be a szívét, a kulcsot meg a csatornába dobta. Innentől nem kommunikál. Csak munkáról, hiteltörlesztésről, gyerekről és sárgacsekkről. Tökéletesen funkcionáló kis kommuna lettetek.
Amikor már nagyon éhes vagy, beszéltetni próbálod. És bevetsz mindent. Szatént, selymet, combfixet. Nincs annál megalázóbb, mint amikor eltol magától, egy pillanatra meghalsz, megsemmisülsz, nőiességed kérdőn, értetlenül, összetörve bámul. Miért nem kellesz?
Az ilyen esetek elkerülésére a szexanorexiás inkább alig van otthon. Sok a munka, elhúzódik a tárgyalás. Nem is ad esélyt arra neked, hogy enni kérj. Munkamániás lesz. Nem, rosszul gondolod, nincs senkije. Önként vállalt szexanorexiája még inkább fokozódik, nem is érzi már, hogy éhes. Ha évek elmúltával mégis átlépi a láthatatlan határvonalat, és szeretkezik veled, nem látod egy pillanatra sem, hogy kisimulnának a vonásai. Nem érez lelki feltöltődést, úgy érzi túl sokat evett egyszerre, meg kell szabadulnia az ételtől.
Csald el valahová, ami nem az eddigi megszokott, monotonná vált közege. Emeld ki onnan, hengereld le, sokkold le, varázsold el. Máshol, más környezetben, menekítsd ki a munkaholizmusból és az érzelmi sivárságból. Senki más nem képes erre, csak Te. Érjék új hatások, új ízek, új illatok. Más legyen a rutin, más a napirend. Inkább ne is legyen napirend, rend sem legyen. Édes káosz legyen, közös bolondozás és spontán szenvedély.
Legyen már vége az önként vállalt éhezésnek.
Egyszerűen maga a kommunikáció nem fog megoldást adni. A megszokásokon kell változtatni, illetve az életmódon. Szükség van arra, hogy a kapcsolat képes legyen megújulni, megszínesülni, mert csak így lesz képes fejlődni is. Máskülönben megreked egy szinten és egy idő után ellaposodik. Új dolgokat kell kipróbálni, és ezért keményen küzdeni kell. Nem könnyű, mert fel kell kelteni a másik ember érdeklődését, ha ö saját maga nem érzékeli azt hogy valami egyáltalán nem oké. Ehhez viszont türelmesnek, kitartónak, céltudatosnak kell lenni.
Téged mint Nőt kezdjen figyelni, érd el, hogy hajtson rád, akarjon megszerezni magának. Hadd legyen újra vadász. Ki kell zökkenteni. Annyi minden van, ami meglepő es bevethető. Türelem és sok ötlet! Ez a titok.
És amikor a száraz technikai részleteket hosszasan elemzi, hogy mit hogyan old meg, és én mivel nagyon unom, kiesve a szerepemből belevágok, vagy másra terelődik a figyelmem, nagyon dühös. Pedig… Ő is megőrülne, ha hosszasan arról beszélnék, hogy a fodrász milyen módszerekkel vág hajat, vagy a műkörmös díszítési módjairól tartanék fél órán át tartó agytágítást (vagy bármiről, ami őt nem érdekli). Vagy nagyon gáz, ha nem érdekel a munkája? Nem érdekel, hol van a család helyett. Ha velünk van, legalább lenne velünk. Elmélázik. Reménykedem, hogy valami mélyet gondol. Kérdezem, mi jár a fejében. Egy munka. Hogyan lehetne kivitelezni.
Beszél, rengeteget, leginkább a munkáról… Köszi, talán van még mit menteni. Olvastam most több írásodat, elég döbbenetes, azok alapján úgy gondolná az ember, hogy hagyni kéne, de – még nem jutottunk el addig a pontig. Talán.
Muszáj hinned benne, hogy sikerülni fog, hiszen szeretitek egymást. Ez álljon mindenek fölött. Vissza kell vinned őt időben a kapcsolatotok kezdetéhez valahogyan, ehhez ki sem kell mozdulni otthonról. Beszéltesd és hallgasd meg, lehet, hogy teljesen váratlanul lépi át majd a határt. Ne készülj rá nagyon, ez lehet majd elbátortalanítja. Sok türelmet kívánok Neked. 🙂 A blokkokat csak így lehet feloldani.
Válás? … Hát nem lesz visszaút?
Hű, mintha én írtam volna.
Kivétel, hogy a férjemet nem tudom kirángatni, gyerek mellett muszáj határokon belül maradni. A spontaneitástól sokkot kap – kizárólag az aprólékosan megtervezett és úgy is sikerülő dolgokat viseli el, semmi kilengés, azt képtelen túlélni… Nem nyugtattál meg.