Új utakon járok

Ott állt ellőttem, feketén-fehéren: jogerőre emelkedett. Úgy állt ott, mint egy pirossal írt figyelmeztetés. Lélekmentorom a kanapén ült, huncutul nézett, majd kicsattant az örömtől.

– Most aztán kapd össze magad, lássuk mire vagy képes, innentől Te, egyedül felelsz mindenért. A dualista elnyomásnak vége, ezt akartad, nem? Akkor miért ülsz itt összetörve, emeld fel a feneked és irány az okmányiroda. Ha nem szabadulsz meg a vezetéknevétől, ott fog éktelenkedni, bezavarni, negatív energiákat küldeni, minden egyes papíron, amit aláírsz.

– Megtennéd, hogy nem nézel így? Legalább hagyj kis időt, hogy meggyászoljam.

– Meggyászolni? Na, ne röhögtess. Mit? Az évtizedig tartó elnyomást? A lassan felszívódó, véredben keringő mérget, amivel itatott? A hazudozást, a bántalmazást, a megfigyelést, az elmés gonoszságait, amikkel mindig egy lépéssel előtted járt? Inkább ünnepelj, bébi! Ölts színes ruhát, irány a party! Ha már normális esküvőd nem volt, legalább a válásodnak add meg a módját.

– Utálom, amikor így nézel és így beszélsz. És ne legyél már annyira rohadtul magabiztos. És ne higgy már annyira bennem. Valamiért kivételezel velem. Piedesztálra emelsz. Zavarba hozol, nem vagyok annyira különleges, mint amilyennek hiszel.  Végigjártam a tüskés-tövises utat, az én passiómat. Most hagyj pihenni. Sebet nyalogatni. Ma váltam el, basszus.

– Magabiztos vagyok, mert hiszek benned. Nem frázis, ne húzd a szád. Az egyik legkülönlegesebb nő vagy, akivel valaha dolgom volt. Nevezzünk téged ügyfélnek, mert tudom ezen a státuszodon nem akarsz változtatni. Nem rakosgatok már veled múltdarabokat, mint kirakós darabjait. A múltad óriási színes, vagy fekete-fehér kirakott puzzle. Te is látod. Már ránéztél ezerszer, ma pedig nézz rá utoljára. És ne ragadj le újra egyes részleteknél. Megtörtént, tök mindegy, hogy miért. Értelme volt. Mindegy egyes apró momentumnak értelme volt.

– Te hiszel bennem, de attól én még nem hiszek magamban. És különben is képtelen vagyok bármire is egyedül. És ronda vagyok és önbizalom hiányos és tuti nem kellek majd senkinek. Kivéve téged. De Te elfogult vagy velem valamiért. Fogalmam sincs miért vagy annyira oda értem.

– Hogy miért? Mert gyönyörű vagy és izgalmas. És okos. És kisugárzásod van. És erősebb vagy, mint gondolnád. De azt hiszem, túl személyes vagyok már. Visszaevezek szakmai vizekre. Szóval, az önbizalom- lohasztó tréning, más néven a házasságod, gyümölcsöző eredményeket hozott, úgy látom. Pontosan addig leszek itt veled, amíg szükséged van rám. És amíg itt leszek, addig mosom majd azt a szép és okos fejecskédet, amíg nem látod te is ugyanazt a nőt, amit én. Itt áll előttem, ragyog és gyönyörű. Majd te is látni fogod ugyanezt a tükörben. Csak várj még. A jó dolgok egyébként is azokhoz érnek el, akik várnak. Ha már nem lesz szükséged rám, távolról figyellek majd. Nem menekülsz olyan könnyen.

Sok kretén pasi környékez majd meg. Ez a dolguk. Lesz olyan, akivel lélektelenül csak egyetlen éjszakát töltesz, nem viszed bele a lelkedet, miért is tennéd. Aztán lesz olyan, akit rövid idő után elhagysz, mert sebeid bár hegekké szelídültek, te mégsem tudod átadni magad neki, ő bármennyire is szeretné. Aztán tiltott zónákra is tévedsz, laza kapcsolatokba keveredsz, leszel tudtodon kívül harmadik. Ezeket tekintsd úgy, mintha szobákat járnál végig. Végig kell menned ezeken a szobákon, csak így juthatsz el az utolsóig. Ahol aztán leteheted a terhedet, már nagyon húzta a vállad.

Meg kell neki mutatnod  múltad kirakós játékának minden egyes részletét, a színeset és a fekete-fehéret is. Nem lehet titkod előtte, mindent tudni akar rólad. Csoda vár majd. Mert ezzel az óriási, évek óta cipelt teherrel fog elfogadni téged feltételek nélkül. Beléd szeret. És pontosan úgy fog látni téged, ahogyan én látlak most. Gyönyörűnek, izgalmasnak és okosnak. Őt ne engedd majd el. Mert nem lesz több szoba. Nincs több ajtó. Érted?

– Értem. De azt mondtad egyszer, a jövőt nem látod. Csak a múltat segítesz fájlokba rendezni.

– Néha akadnak kivételek… – csillogó szemmel kacsint. Nagyon bírom őt.

– De most irány az okmányiroda. Aztán meg party time. És én is bírlak téged.

Tessék, mindig ez van.

A gondolataimat is ismeri.