e-bókok

Az interneten át kapott bókokat, vagyis az e-bókokat nem Te kapod, hanem a fotód, amit feltöltöttél.

A fotó, ami lehet, hogy kilencvenes években készült rólad. Netán a gimnáziumi tablóképed. Vagy legalább kétszáz méterről készült rólad és Te derékig vízben állsz, vagy annyira a messzeségben pózolsz, hogy piros, figyelemfelhívó karika jelölhetne téged. Az is lehet, hogy nem olyan régi a kép, mégis photoshoppal van boostolva.

A megadott paraméterek is bejövősre vannak szerkesztve, hozzáadtál pár centit, meg leszedtél magadról öt-nyolc kilót. Újratervezted magad, megrajzoltad és megvalósítottad. A legtehetségesebb stylist sem csinálhatta volna jobban. Kész az új hamis image, kiállhatsz a nyilvánosság elé, vár a világháló. Az új online-plasztikázott éned bejön a pasiknak. Csak amikor teljes valódban, a valódi világ valóságos ajtaján jössz be, akkor megy ki onnan a pasi gondolatban. Téged kiikszel és még aznap este tovakattint a virtuális katalógusban. Persze értetlenül állsz, tökéletesre formált paramétereid romjai fölött. Ez megismétlődik párszor, de sajnos egyetlen egy férfi nem olyan tökös, hogy gondosan lealapozott arcodba mondja, csalódott, mert nem az a nő áll itt hús-vér valójában, akire hetek óta rákészült. És valljuk be, igaza van.

Amikor ez időről időre ismétlődik, nemhogy elgondolkodnál, hanem tovább frusztrálódsz. Sajnálod és sajnáltatod magad, a férfiak gonosz pókok, egytől egyig csak szexet akarnak, nem látják a valódi értékeket stb, stb. Ez mind hárítás, az igazságot neked tetsző kendővel letakarod.

Aztán egy napon látni kezded azt, ami ami régóta ott van az orrod előtt. Mégsem vallod be, még magadnak sem, nem mondod ki és főleg nem változtatsz. Mégis történik valami. Elbátortalanodsz. Attól a naptól a naptól fogva ki nem teszed a lábad a való világ csodás valódi díszletei közé. Az internet biztonságos hálójában nem törik össze a szíved.

Ott királynő vagy, tündökölsz, szépségversenyeket nyersz. Óránként kapod az önbizalom serkentő bókokat. Flörtölsz, nevetgélsz, ragyogsz. Az online-party bálkirálynője vagy, mindenki téged akar táncba vinni. Úgy érzed valódi éhes férfiszemek, valódi testek vesznek körül. Pedig valójában egyedül ülsz a kanapédon, laptoppal a kezedben, micsoda energia árad mégis belőle, nem is érzékeled, mennyire reménytelenül magányos vagy. Függő lettél, e-bók függő. Mert a virtuális világot ritkán hagyod el. Ha elhagyod, akkor elhanyagoltan, slamposan, smink nélkül jársz. Minek jól kinézni, hiszen este újra kezdődik a party, ahol Te vagy a királynő. A kibertérben tökéletes vagy, valódi éned pedig ennek torz, deformált, egyre inkább elmagányosodó megfelelője.

Évek telnek el így. Függőséged árát havonta behajtják rajtad, neked nincs ellenedre. Már a szex is virtuális, azt sem tudod már milyen érzést kelt egy másik emberi lény bőrének érintése.

Van megállás? Maradt még benned egyetlen apró szelete egykori személyiségednek, tehát változtass! A szerelem ott van körülöttünk, online vagy offline, az mindegy. Abban a pillanatban amikor nyitottan az újra, kilépsz az internet falain kívülre, vagy feltöltesz egy valódi, nemrég készült közeli képet magadról, vállalod önmagad. Megmutatod az igazi arcodat. Beleértve a ráncaidat, az éveidet, a hegeidet, a plusz kilóidat, a narancsbőrödet és más bőrhibáidat, de a hisztijeidet is. A múltadat. Téged.

A gyógyulás útjára léptél. Akkor rajta, mutasd meg a világnak mennyire egyedi és különleges vagy!

Valaki odakint pontosan erre a szabálytalan tökéletességre vár.