A rosszfiúról szinte semmit nem tudtunk. Ha jobban belegondolok, ugyanannyit tudtunk róla a kezdetekkor, mint a végén. A vége egy jeges zuhany volt, egy brutális arculcsapás, egy hipergyors agymosás, aztán végre megvilágosodtál. A rosszfiú ott állt tanácstalanul a kávékapszulák színpompás rengetegében és nem tudott választani. Mi már feladtuk a reményt, hogy valaha találkozunk ott Clooney-val, úgyhogy a fotója előtt szelfiztünk csak úgy poénból, a japán turista csajok ugyanezt csinálták előttünk, mi fotóztuk magunkat, ők meg minket.
Bementünk kávézni és ő ott állt, a kávékapszulák égig érő fala előtt. Először azt hitted, magát Clooney-t látod teljes életnagyságban, mert pontosan olyan szomorú barna kutyaszemekkel nézett fel a színes dobozok rengetegére, mint ahogyan valódi mása az Up in the Air című filmben a repülőtéren állt, magányosan szemlélve a járatokat a kijelzőn. Odaléptél mellé és tudtam, mi lesz. Magadra vonod a figyelmet, a lába elé ejted majd a klubkártyádat, nem keszkenő, de stílusos, azt elismerem. Ő pedig a jelzést is vette és a keszkenőt is felvette, akarom mondani a klubkártyát. Nos, innentől voltam én fölösleges, a jegygyűrűmmel, az imádni való férjemmel és a rendezett családi életemmel, mert mindkettőnket meghívott kávézni. Édesek voltatok, a tökéletes férfiegyed csibészesen mosolygott rád, bár kicsit fura volt, hogy csak a keresztnevén mutatkozott be. Csibészes mosoly, hófehér fogsor, homlokba hulló eltévedt hajtincs. Égszínkék szemek. Ezekbe zavarodtál bele akkor te globálisan, barátnőm. Még azon sem akadtál ki, amit mondott, sőt viccesnek találtad.
– Meg akarsz guglizni? Inkább ne tedd.
Nem is tetted, eszed ágában sem volt. Pedig máskor ártatlan arccal, de titkos ügynököket meghazudtoló hozzáértéssel nyomoztad le a jelentkezőket.
Aznap estére már randit beszéltél meg vele, magasról figyelmen kívül hagyva az első számú szabályt, illetve a másodikat, mert az első szabály, mint tudjuk, a nős férfival soha. Egyáltalán nem foglalkoztál azzal, hogy az aznap esti randi meghívásra nemet kell mondani, himmegni kell meg hümmögni és mézesmadzagot elhúzni. Te ehelyett azon agyaltál, hogyan old meg a kozmetikust, a fodrászt, a pedikűröst és a műkörmöst egyetlen délután alatt és egyébként meg egyetlen normális hordható rongyod sincs, sem kis fekete, sem kis piros. Úgy alakult, hogy a titokzatos idegenből csak egy hét után sikerült kihúznod a vezetéknevét. Soha nem érkezett pontosan. Volt, hogy akkor mondta le a színházi programot, amikor már teljesen felöltözve, sminkben, parfümfelhőben járkáltál fel-alá a kis pirosban és fekete magassarkúban. Tűkön álltál. Homlokodat az ablaküvegnek szorítottad, mint a gyerekek, úgy figyelted, jön -e. Leheletedtől lett párás az üveg, utána meg a sós könnyeidtől, mert addigra már menthetetlenül beleszerettél. Nem tűnt fel neked, hogy hozzá soha nem mentetek? Mindig nálad voltatok. A munkájáról is csak annyit tudtál, ügyvéd. Soha nem beszélt arról, hogyan telt a napja. Gyakran utazott vidékre, téged soha nem hívott sehová. De az ágyban csodásan passzoltatok, és ez annyira felülírt minden homályos, magyarázatra váró részletet a fejedben, hogy fölösleges aggódásnak tűnt minden, ami nem ezzel a nehezen megtalált, maszkulin csodalénnyel volt kapcsolatos. Menthetetlenül, cáfolhatatlanul kötődtél hozzá. Nem tudhattad, hogy ő erre képtelen, és hogy miért képtelen, az derüljön ki később.
Én a lakcímét is lenyomoztam. Aztán amikor három napig nem jelentkezett, végre belementél abba, hogy figyeljük őt a kocsiból a háza előtt. Úgy készültünk, mint akik komoly bevetésre indulnak, terepszínű ruha, sötét baseball sapka nekem, neked pedig jobb híján maradt a szilveszteri Kleopátra paróka. Akárhányszor rád néztem, elröhögtem magam. Semmit nem láttunk, pedig ott maradtunk fél éjszakán keresztül, néha bevallom, kimaradtak részletek, szerintem olyankor beájultam.
Akkor kezdtél gyanakodni, amikor valaki egészen más néven szólította őt a mozi előtt. Téged be sem mutatott neki, ott álldogáltál egyik lábadról a másikra, baromi kényelmetlen volt. Amikor később rákérdeztél a rejtélyes másik keresztnévre, ő iszonyú veszekedést gerjesztett, hogy te nem bízol benne, állandóan gyanúsítgatod és érezz bűntudatot, a nevet pedig félreértetted, mindig ez van, mert sosem figyelsz. Milyen tipikus, végül még te kértél bocsánatot tőle. Innentől aztán felszínre került tehetséges titkos ügynök éned. Csodás szex ide vagy oda, itt valami nagyon nem okés. Miután zuhanyozni ment, hősünk elkövette azt a hibát, hogy először és utoljára, az iratait előző este behozta az autóból. Teljesen hülyének nézett téged, kis fotoszintetizáló növénynek, aki arra sem képes, hogy a hálószoba padlóján heverő gatyája zsebébe nyúljon. A vezetéknév is más volt és a keresztnév is. Bizony, barátnőm, hiába ültünk ott elmaszkírozva, terepszínű cuccban hajnalig az autóban, mert a Clooney- klónról később kiderült, egyáltalán nem ügyvéd, hanem orvos. Nős és két fia van. És egyáltalán nem ott lakik, ahol mi strázsáltunk. Meg sem indokoltad, miért szakítasz vele, ő pedig nem kérdezte. Olyan gyorsan fordult be a sarkon, hogy időd sem volt utána nézni.
Nos igen. Életünk során beleszaladunk legalább egy rosszfiúba, a tiéd ő volt. Legközelebb okosabb leszel. Vagy nem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: