Te is fapadossal utazol? Azt mondod, ugyanoda érsz a végén, minek a felhajtás. Minek a bőrülés, a fullos kiszolgálás? Ahogy visszaemlékszem, az esküvődön elég nagy felhajtás volt, ötszáz ember. A fogadás hol máshol, mint Duna-parti rendezvényhajón, nászéjszaka szemben a luxusszállodában.
Az életed menete is ott volt utoljára ötcsillagos. Azóta nemhogy upgradelnél egy jobbra, de házasságod fapados lett, nincs bőrülés, fullos kiszolgálás, lassan semmi sem lesz. Látlak a teraszon néha, láncdohányos vagy és tíz évvel öregebbnek nézel ki. Magányosan nyomkodod okostelefonodat a késő esti félhomályban, a szezonnak megfelelően dekorált műkörmeiddel, kopog a műköröm az érintőképernyőn. Ki tudja, ki a virtuális társad, ki áll melléd éjszakai magányodban, de messziről érzem, magányod süt, éget, elfordítom a fejem, nem akarlak figyelni. Nem akarom, hogy tudd, látom a másik arcodat. Látom a magányos, kiszámítható időközönkénti jelenlétedet a teraszon, esőben, hóban, orkánszerű szélben, hallom az öngyújtód csattanását, mindig ugyanaz ismétlődik, talán tíz éve csinálod már. Úgy látszik, belesimultál a rutinba, életed részévé vált, fapadossá vált életed részévé. Hol a férjed közben, amikor virtuális társad ötcsillagos bókjaiba pirulsz bele? Azt sem tudod kicsoda, ő pedig nem zavarodik bele avatar mivoltába, tudja, egyetlen funkciója az éjszakai társaság. Ezt biztosítja neked napról napra, esőben, hóban, szélben, dörgésben és villámlásban ezért állsz ott kint. Egyik kezedben a cigi, a másikban telefon. Könnyű lenne activityzni veled.
Már nem ismered a férjed illatát, idejét sem tudod, mikor csókoltad meg a száját. Mikor kerested a közelségét, mikor aludtál vele szorosan összebújva. Fapados a házasság. Mondhatjátok, ugyanoda tartotok, mint mások. De még sincs varázslat, nincs csoda, nincs bőrülés, fullos kiszolgálás. A csodát az éjszaka félhomályában keresed, ahogyan érinted a képernyőt, mintha emberi testet érintenél. Becsapod magad, hazudsz. Amikor megcsömörlesz majd a fapadostól, lehet hogy már késő lesz. Féltelek és sajnállak egyszerre. Mert láttam, amikor hófehér ruhában királynő voltál. Nem tudom elhinni, hogy arra az egyetlenegy alkalomra fizettél be.
Az utazás gyönyörű lehetne. Te miért utazol akkor fapadoson? Mert tudod, ennél az utazásnál tényleg maga az út a fontos és nem a cél. Úgyhogy add meg a módját, irány az első osztály. Dőlj már hátra és végre élvezd az utazást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: