A kis fekete mellett ott áll a gardróbban a kis piros is, ami alapdarab. A kis fekete tüzes, perzselő, nyughatatlan párja. Már önmagában pimaszul és egyben sejtelmesen, visszafogottan hivalkodó. A legegyszerűbb valójában is tökéletesen kifejező, titokzatos és extravagáns. A kis piros elég, ha önmagát adja, minden rafinált szabást, szatén, selyem vagy tüll berakást nélkülözve. Dísztelen, cicomátlan, klasszikus, mégis vérpezsdítő, táncra hívó, csábító, botrányos.
Ezt fogja viselni a legelső találkozáson.
A kis piros az varázsruha. Magára ölti és olyan lesz, mint Hamupipőke, mágia készül, ahogyan készülődik. Lassan, szertartásosan öltözik, elsimítja a puha szatént a derekán, olyan, mint a bőre érintése. Rituálisan húzza fel oldalt a cipzárt, az anyag, mint második bőr simul a testére. Annyira beszédes és kecsegtető a ruha, hogy mellőzhető minden más piros színű kiegészítő viselése. Tudja, nem az a cél, hogy harsány legyen, nem kell, hogy megfojtsa a férfit. Nem kell, hogy belefojtsa a belőle áradó, erotikusan kisugárzó vitalitásba. Nem kell már tűzpiros cipő sem. Fekete az kell, izgalmasan sejtelmes, kabalisztikus piros talppal.
A férfinek előre megírja, hogy pirosban érkezik. Azt akarja, hogy tervezzen vele, gondoljon rá, képzelegjen, fantáziáljon róla, kergessen ábrándokat. Gondolataiba mélyen fészkelje be magát a piros ruhás nő, akit még azelőtt soha nem látott. Gondolatban már húzódjon közelebb hozzá, üljön szorosan mellette. A hangjából és a piros ruha misztikus kettősségéből rakja össze Őt, a piros ruhás, álomhangú nőt. A piros szín hívja életre az izgalmat, rég elfelejtett borzongások, impulzusok keljenek életre. Mindez más színnel nem lehetséges, szürke ruhában nem működik a varázslat. A férfi fejében a szürke szín semmit nem hív életre, nem tervez, nem képzeleg, nem fantáziál előre, csak udvariasan jelen akar majd lenni. De a piros, a piros már előre tűzbe hozza.
Vörös rúzs, az is kell még. De semmi több.
Gyönyörű lett, a varázsruha megtette hatását, bűbáj és boszorkányság nélkül hívta életre a nőt, aki mindig is ott lapult mélyen, bátortalanul, mégis izgalmasan, mintha csak a megfelelő alkalomra várt volna. A kis piros, a maga vadító egyszerűségében úgy tökéletes, ahogy van. Fekete kabátot terített vállára. Ő lett a férfifantázia hibátlan, remekbe szabott, eszményi, élő megtestesülése. Ahogy kiszáll a taxiból elered a zivatar, muszáj kinyitni a piros esernyőt. Ő az egyetlen szín az októberi szürkeség fekete-fehér, eseménytelen, egy kaptafára készült filmjében. A férfi a járdán áll, hetek óta a hétköznapokat elhanyagolva fantáziál már a piros ruhás nőről, és most végre itt áll előtte. Puritán módon buja és hétköznapian királynői, pontosan, ahogy elképzelte. Kezében ott a vörös rózsa.
Kezdődjön a bál.
