Megadom magam…

” Honnan tudod, hogy szeret téged? Mert ismeri a legrosszabbat rólam és elfogadja. Hát ezért.”

Mert mindent tud rólam, a legrosszabbat, a legdémonibbat is, a  legsötétebb óráimban is látott. Titkaim őrzője és ezért nem vár viszonzásul semmit. Nem fordítja ellenem, nem von kérdőre.

Ő volt, aki kihúzott az autóból a baleset után. És ő volt, aki átugrotta a kerítést, amikor vérző orral, magatehetetlenül a hóban feküdtem, és segített nekem. Ő hallgatja szaggatott lélegzetvételemet az éjszaka sötétjében, könnyeim végigfolynak a vállán, le sem törli. Hallgatja és cáfolja kételyeimet, edzi női önbizalmamat, enni ad a testemnek, szeretkezik a lelkemmel.

Elhúzom simító kezeit onnan, ahol nem szeretem, ha megérint. Mert tükröm torz és hazug képet mutat, nem szép ott a testem. Azt akarja, legyen ő a tükröm. Nézzek bele, hadd simogassanak szépséges, megerősítő, becéző szavai. Legyek a gyönyörű kimondott szó-mozaikokból még gyönyörűbb nő, ő legyen a tükröm.

Lássam magam az ő szemével. Lássam, hogy ott is gyönyörű vagyok, ahol nem is hittem, hogy az vagyok. Eljön az idő, amikor már nem húzom el a kezét onnan. Akkor szeme tükrében végre elhiszem, szép vagyok, különleges vagyok. És leplezetlen meztelenségem nem zavar, nem bánt többé. Már nem gondolok arra, vajon mit lát bennem és miért imád úgy. Mert már menthetetlenül a rajongóm.

Nem számít ki vagyok. Ha valamelyik előző életemben középkori kurtizán voltam, az sem számít  Mert  nem hisz a rosszakaróknak, a lélekvándorlásban meg főleg…

A szívébe zárt és egyengeti az utamat. Előttem halad, letapossa azt ösvényt, ne sértse talpamat. Félrehúzza a tövises bokrokat, ne karcoljanak.

Szelídít és felelős lesz értem és az engem körülvevő dolgokért. Biztonságosan kötődik hozzám. Akkor is, ha éppen nem vagyok szeretetreméltó. Akkor is, ha ideiglenesen bezár a szívem, mert konfliktust éltünk meg. Akkor is ha nem elégítem ki az igényeit, mert háborog a lelkem. Akkor is. És nem indul el máshová, másvalakihez szeretet – és szenvedélymorzsákért. Mert engem szeret, hozzám kötődik biztonsággal. Az én rajongóm.

A problémákat meg akarja oldani és újra napsütötte, felhőtlen napokat akar megélni. Velem.

A szerelem jót tesz nekünk. Az egymással elköteleződni akarás még inkább.
Szóval viszlát laza kapcsik és lélektelen egyéjszakás kalandok. Innentől, ha hazajövök este és lerúgom a cipőmet az előszobában, a Te nevedet akarom kiáltani először.

És milyen csodásan lélek – és immunerősítő tud lenni, amit mondok: drágám, hazajöttem.