Biorobot?

Egy bizonyos férfiúi viselkedés tendenciát próbál górcső alá venni ez az írás.  Ez az  alapvető szerepeket összezavarja, az érzelmeket  rendesen összekuszálja és tehetetlenség érzésünket fokozza. A nő valóságos lelki Caminot jár meg, aminek a végén a férfi úgy érzi, csupán funkcionálisan használva van, méghozzá egyetlen fizikai tevékenységre, amihez jó esetben ő még mindig elengedhetetlen, vagyis élvezetesebb  az ő társaságában. Biorobotként végzi.

Hétköznapi történetként kezdődik. Adva vagy Te, kialakult, bejáratott életritmussal. Az életed magad menedzseled, nem tudatosan és nem esik jól, de így alakult. Szárnyszegett vagy, mert nagyon sokszor nagyon mélyen megbántottak, szépséges és ritka igazgyöngyként bátortalanul megmutatkozol néha, de ez a kagylóhéj nagyon gyorsan be is zárul, biztonságos, golyóálló ablakai mögé újra bezárva Téged. Az évek során észrevétlenül kérgesedsz, bár Te folyamatosan lágyítod a vonásaidat és Nő maradsz cáfolhatatlanul és százszázalékosan.

Aztán adva van ő szintén szárnyszegetten, ki tudja hányszor összetört szívvel és lehetőséget lát benned. Különlegesnek érzed, sebeid megperzselik őt, a szerelem kezdeti eufóriájában őrültségeket csinál, például kipakolja a fiókjaidat és rendet tesz bennük. Rózsaszín szemüveged ellenére Te józan maradsz és efféle megnyilvánulások képesek addig nyugtalanítani, mígnem a vészcsengő meg nem szólal kombinatív fejecskédben. Eszedbe jut a barátnőd expasija, aki elhivatott vadász lévén a nappali egyik falát vaddisznó – és egyéb erdei állatbőrrel aggatta tele pont a beköltözése napján. Vagy más extrém esetek, melyek során egy pacsirta típusú férfi aki hétvégén is hajnali hatkor kel, kotyogóban főzött méregerős kávéval áll az ágyadnál és hidegen hagyja a Te még legalább három extra órát aludni kívánó bagoly lényed. Főleg, hogy sosem kezded kávéval a napot.

Mindezek alapján nem sietteted a beköltözését, ahogyan Te sem nyomulsz sminkkorongokkal és tamponokkal mindenféle férfifürdőszobákban az első héten. Ahogyan a virágmintás hímzett szaténbugyidat sem hagyod véletlenül szennyesében.

De ismerve magad, ha vár és pihenteti a témát Te magad üríted ki a  neki szánt polcot és megkérdezed van –e mosnivalója.

A szerelem egy csodás ősrobbanás, de a kapcsolathoz idő kell. Az összecsiszolódás természetes folyamata pont annyi ideig tart, ameddig kell. Siettetni és lassítani is botorság. Olyan mint amikor egy hernyóból színpompás pillangó lesz és Te csak nézed, kívülről figyeled a folyamatot, de tudod, nem avatkozhatsz bele, eszedben sincs.

A nőnek természeténél fogva folyamatosan fel kell néznie a férfira, mert csak így tartható fenn az érdeklődése hosszú távon. Egyetlen nő sem szeretne társául egy célt vesztett, egész nap otthon heverésző biorobotot. A női csodálatért és elismerésért folyamatosan tennie kell, különben a nő lelkesedést veszít. A férfinek férfiként kell megnyilvánulnia.

Ez vonatkozik arra, hogy biztos egzisztenciája van, de arra is, hogy be tudja faragni a karácsonyfát a tartóba. A konvencionális elved, miszerint a férfi vadászik és a nő életben tartja a tüzet még nem tesz pénzéhessé, nem vagy számító, nem akarod lehúzni. Mert Te is ugyanúgy képes vagy vadászni vagy rőzsét gyűjteni és mindezt hazahozni. Meg kell értenie, a párkapcsolatban a feminin oldaladat kell, hogy csillogtasd ez az ősi gén van beléd kódolva.

A szerepek felcserélődhetnek és az egyensúly felborul, ha a nő nem tud felnézni a férfira így érdeklődést veszít. Elindul egy folyamat, aminek a végén ha nem vigyázol az egykori ígéretes férfi biorobotként végzi. Nem hagyod férfiként megnyilvánulni a hétköznapokban, ő pedig egyre inkább nem is törekszik erre.

Egyre nehezebben tudod megértetni vele, Te továbbra is nő vagy, nem vagy az erősebb, gyakorlatiasabb, határozottabb.  Nem is akarsz ilyen lenni. Szükséged van a segítségére, a támogató szerelmére és nem azért hogy támaszkodj rá, hanem hogy kiteljesedj vele.

Tehát figyelj. És minél gyorsabban rángasd ki a pasit ha beleragadni készül a biorobot-kátyúba. Talán még nem süppedt bele mélyen és főleg ki is akar keveredni onnan.