Szia… Ezt a levelet most Neked írom. Ne haragudj, hogy ismeretlenül tegezlek, de így közvetlenebb, bizalmasabb, intimebb. Mintha már régi barátok lennénk. Félve szólítottalak meg, érezted? Talán azért, mert Te úgy érzed tökéletes párkapcsolatban, házasságban élsz. És nem érted, most miért írok, mire próbálok rávilágítani. És egyáltalán, miért szólok bele. Valahol mélyen azonban érzed, hogy… Tovább »

Előre szólok, ez a téma most ösztönösen kerül megközelítésre. Csak semmi tudományos magyarázat, száraz definíció, pszichológia háttér, vagy matematikai összefüggés. E sorok írója erősen megpróbál nem elfogult lenni és elvonatkoztatni egy bizonyos tudatállapottól és általános képet igyekszik festeni az Ideális Férfiról. Itt és most csak néhány szempont kerül megtárgyalásra. Az Ideális Férfi a hiedelmekkel ellentétben nem… Tovább »

Te tudod, mi az, hogy megszelídíteni? Igen, valami tényleg olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Kapcsolatot teremteni, minden nap egyre közelebb ülni, előre elkezdeni örülni, díszbe öltöztetni a szívet, valaki számára egyetlennek lenni. Miért olyan nehéz ez mostanában? Miért olyan nehéz kitárni a szívet? Mert mint a Kis Herceg rókája én sem játszhatom veled addig,… Tovább »

Nem szülhet neki több gyereket… Nem, neki nem. Elutazunk Máltára, vagy Seychelle-re vagy bökj egy helyre a térképen… Odaviszlek…. Csak ne hagyj el, ne hagyj magamra… Szeretlek… Émelyeg a gyomra már a szavaktól. A ruhái még mindig szétszórva a földön. Félig kiszórva az ablakon. Közben az eső is eleredt, sárban tocsog mind. Takarodj, már el miért nem fogod… Tovább »

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam – e ezt az írást Karácsony előtt. Aztán úgy döntöttem mégis… Úgyhogy szóljon ez az írás a valódi értékekről, a külsőségek, üres márkafüggőség és felszínes hamisságok totális sutba dobásáról, de főleg egy íróasztal alatt porosodó dizájner táskáról. Valamint szóljon azoknak az embereknek, akik jó úton haladnak, de lelkük még kicsit átmelegedne… Tovább »

Visz minket a vonat, száguld velünk. Fejem a válladra hajtom, arcommal bekuckózom a vállgödrödbe. Ujjaink egymásba kulcsolódnak, hüvelykujjad néha megsimítja kézfejem. Késő este van, a vasúti kocsiban félhomály. Néha oldalról rád pillantok, látom a profilod a halvány lámpafényben, beleszippantok az arcod illatába. Sötétkéknek tűnik a szemed. Érdekes, hogy nappali fényben néha szinte víz-kék, ahogy engem… Tovább »

Nézem az ablakból az elsuhanó fákat, esőillattal keveredik az illatod a kezemen. Ott maradt rajta, ahogy átfogtam az arcod, nyakad… Nem kell a kezemet sem felemelnem, úgy is érzem. Ottmaradt a nyakam ívén, a combom hajlatában, mindenütt ahol csókoltad. Gyönyörű vagy drága szívem, nincs olyan rajtad, benned, amit ne imádnék… Mondod, és én ragyogok a fényben, amit… Tovább »

– Egyértelmű, hogy a Mikulás majd a terasz felől jön, Anya. Nagyon ott van szakmailag, tudja, mit csinál. Szerintem, ha kiviszed a szemetet, rögtön kiderül, járt-e már nálunk – kipirult arccal huncutul néz, még kacsint is. Tízéves. Ő a legidősebb, és most nagyon titokzatosan beszél, persze, mi már szövetségesek vagyunk. Nagyfiú, de azért odaáll a húga… Tovább »

Azért valljuk be, a női vonzerőnek hatalma van. Nem, most nem a “Kéz, amely a bölcsőt ringatja, a világot is igazgatja” című örök igaz kliséről  lesz szó. De várjunk csak, miért is ne? A Nő varázserővel bír, csupán szeretetteljes és szeretni való lényével bármit elér, és hidd el, nem kell hozzá póthaj, kollagénes ajakfeltöltés vagy mellplasztika, hogy… Tovább »

Miért van az, hogy felnőtt korunkban már nem, vagy csak nagyon ritkán tudunk új barátságot kötni? Miért? Mert már bezártad a szíved és csak az arra igazán érdemes emberek előtt tárod ki újra. Már nem zársz a szívedbe felhőtlen gyermeki naivitással és nyitottsággal bárkit, és már megválogatod, kit engedsz közel. Lehetnek felnőttkori, felszínes élményeitek, de az,… Tovább »