Gyönyörű vagy, drága szívem…

Nézem az ablakból az elsuhanó fákat, esőillattal keveredik az illatod a kezemen. Ott maradt rajta, ahogy átfogtam az arcod, nyakad… Nem kell a kezemet sem felemelnem, úgy is érzem. Ottmaradt a nyakam ívén, a combom hajlatában, mindenütt ahol csókoltad. Gyönyörű vagy drága szívem, nincs olyan rajtad, benned, amit ne imádnék… Mondod, és én ragyogok a fényben, amit rám sugárzol. Fürdök benne, simulok hozzád. Csacsogok neked, Te velem nevetsz. Szereted a hangomat és azt is, amit kimondok. Nézni is szeretsz.

Szeretsz engem. Szeretlek.

Nézem az elsuhanó fákat, úgy suhan el a múlt.

Látom a lányt, összeverve a konyhakövön ül és sír. A teraszajtón bezúdul az eső, vihar készül, mennydörög. A vihartól még hosszú évekig görcsbe rándult a gyomra.

Látom a lányt, ahogy éjjel sietve tuszkolja az alvó gyereket az autóba, menekül. Megint az eső, nem látja az utat a könnyeitől, sajog a felduzzadt arca. Látom azt is, ahogy kilökik az autóból az út szélén, sötét van. Mégis hazabotorkál, oda haza, ami sosem volt az otthon. A kerítésen mászik be, mert kulcsa sincsen, combja hátsó oldalán még mindig ott a heg a rozsdás vastól. Látom őt, ahogyan a zuhany alatt áll, mert valamiért az arcába öntötték az ebédet, öklendezik. Fülében ott csengenek a mérgező szavak: Nem lehet veled megjelenni annyira ronda vagy… Semmire sem vagy jó… Egy lúzer vagy… Ezt a pezsgőt majd akkor iszom meg, ha végre eltakarodtál…

Akkor még kereste a miérteket, már nem. Várta a pillanatot, amikor elég erős lesz, amikor kész lesz. Tudta mit hagy maga után, felkészült.

Vele volt mindig egy talizmán, úgy tizenöt éve kapta egy iráni fiútól. “God grant me the Serenity to accept the things I cannot change, Courage to change the things I can, and Wisdom to know the difference.” Már összetört párszor, de ő megragasztotta minden alkalommal, naponta elolvasta a feliratot, mint mantrát gyakorolta.

Courage, bátorság! Bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok…

Ha nem is vagy vallásos, gondolkozz el ezen. És ne keress miérteket, nem benned volt a hiba. Békélj meg a múlttal, engedd el, mint az elsuhanó fákat. Aki nem érdemli a figyelmedet, küldd el. Figyelj a jelekre és ne köss kompromisszumot. Soha ne hagyd, hogy bárki akár szavakkal, akár fizikailag bántson!

Most fogadd be a szerelmet, add át neki magad. Ragadj meg pillanatokat, hogy megöleld. Hogy a nyakába csókolj, hogy hozzásimulj nappal és éjszaka. Hogy mindent elmondhass neki, mert érti és figyel rád.

Fogadd be a szerelmét és az örömöt.

Soha senki nem mondta még így ki a neved.

És így sem: Gyönyörű vagy, drága szívem!